Új kezdet

Drága Olvasóim!

Szinte már az idejét sem tudom, mikor jártam utoljára a Blogger berkeiben. Hónapok, sőt, talán már évek óta nem voltam ennyire elhavazva az életemben, mint az utóbbi időben. És most nem panaszkodni szeretnék, hiszen nincsen rá okom – az iskola jól megy, az emberi kapcsolataim pedig már rég voltak ilyen kiegyensúlyozottak. Egyszerűen csak elragadott magával az életem, a mindennapjaim és ritkán tudtam volna csak leülni írni néhány sort. Valahogy felgyorsultak az események körülöttem és már sokkal kevesebb időt találtam az írásra. 

De most, egy tiszta lappal és megannyi gondolattal a fejemben, itt vagyok újra. Szeretnék újra belekezdeni pár dologba, még ha fel is adom majd később. Nem az a lényeg, hogy mi lesz hetek, hónapok múlva, hanem, hogy mi van most.

Sajnos több idpbe tellett belátnom, hogy manapság sokkal nehezebben megy nekem egy-egy hosszabb történet megírása. Nehézséget okoz az, hogy az eredeti cselekményszálnál maradjak és sokszor csak ülök a gép fölött és egy sort sem írok. Túl sok gondolat van a fejemben, amiket nem feltétlenül tudok egyetlen fejezetbe, történetbe beleilleszteni. Erre sajnos csak most jöttem rá, eddig próbáltam magamat rávenni, hogy amiket elkezdtem, történeteket, novellákat, fejezzem is be az eredeti terveim alapján. 

Biztonsan sokan vagytok így, vagy legalábbis voltatok már így, ha írtatok valaha az életetekben, hogy annyi szuper ötlete van az embernek, ha megszállja az ihlet. Új szereplők, cselekmények, helyszínek, történetek bontakoznak ki az én szemeim előtt is, legyen ez történelem órán, amikor éppen a 20. század kibontakozó politikai mozgalmaira kéne figyelnem, vagy a buszon ülve hazafelé. Nem számít, csak az, hogy ezekből a hiányos kis ötletfoszlányokból én minden áron kerek egész történeteket akartam alkotni. Nem elégedtem meg a kisterjedelmű novellákkal, mondván, én abba nem tudom minden gondolatomat belesűríteni. Így hát számtalan kesze-kusza dokumentummal és jegyzettel végeztem a laptopomon és a telefonomban is, amikkel nem sokra mentem. Nem lett belőlük egyetlen történet sem, még csak nem is csinosítgattam őket később.

Így most arra a döntésre jutottam, hogy ugyan aktívabb leszek errefelé és megosztom majd az írásaimat, de szeretnék változtatni. Úgy érzem, hogy ez a változás elengedhetetlen ahhoz, hogy ne menjen el a kedvem véglegesen az írástól, hanem nyitva legyen számomra az ajtó, amin keresztül új távlatok nyílhatnak meg előttem. 

Ezért vagyok hát újra itt. Az olvasó- és írógárda talán már rég lecserélődött, kevesebben vannak jelen a "régiek" közül, akikkel anno napi szinten tartottam a kapcsolatot. De azért én megpróbálkozom. Még ha nem is lesz nagy visszhangja, a számomra kedves és másoknak olvasásra szánt írásokat szívesen megosztanám Veletek is, hátha valaki örömét leli bennük.
Ehhez pedig úgy éreztem, hogy egy teljesen új oldal szükséges, hogy frissen elindított történeteimet illendően megoszthassam Veletek. Ezért hoztam létre a Calientét, ami a rövidebb, többnyire három, öt vagy tíz részes történeteim otthona lesz a jövőben. A Breathe pedig megmarad egy novellákat közlő felületnek. Így hát nincs más hátra, mint megosztani az oldal linkjét, hogy Ti is meglátogathassátok.

Caliente

Szeretettel,

Adriana