Ízelítők

Hola! :)

     

     Sajnos nem bírtam megállni, hogy ne osszak meg veletek néhány dolgot a már most az írásaimmal kapcsolatban, valamint, tekintve, hogy eléggé megszaporodtak a novellák – nem mintha ez olyan nagy baj lenne, sőt! – a Novellák című mappámban a laptopomon, így arra gondoltam, talán szívesen olvasnátok egy rövidebb irományt is a tollamból. :)

     Mielőtt belekezdenék a "mesélésbe", szeretném megköszönni, hogy már most ennyien támogattok. Óriási szó nekem a négy feliratkozó, a kedves komment egy számomra nagyon kedves bloggerinától, a kedves szavak a chatben, és természetesen a pipák, amiket nem sajnáltok használni, miután végigolvastátok a bejegyzést. Nagyon hálás vagyok Nektek!

     Ez a rövidke történet az Európai álom címet kapta, s hűen tükrözi sok mai ember életét. Sajnos a fő téma elég szomorú, legalábbis számomra az, hiszen sokan nem tolerálják azt, hogy külföldi menekültek telepedjenek le az országukban. A novella tehát erről szól, vagyis az illegálisan határokat átlépő menekültekről, akik családjukat, pénzüket, mindenüket hátrahagyva indultak el egy szebb élet reményében. Remélem, elnyeri a tetszéseteket majd. Mivel bár nagyon izgatott vagyok még a bloggal kapcsolatban és legszívesebben mindent megosztanék veletek, mégis szabtam egy határt, nehogy hirtelen elfogyjanak az irományaim. :) A novella, amelynek focista főszereplője maradjon titokban, tehát a héten, szerdán, vagyis július 8-án kerül fel majd a Breathe-re. 

Európai álom

/részlet/

    

Óvatosan lefejti a mögötte békésen alvó férfi izmos karjait oldaláról, majd nesztelenül kikel az ágyból. Belebújik az ágya végébe helyezett selyem köntösbe, majd kilépked a félhomályban álló nappaliba. Kíváncsian kerüli meg a konyhaasztalt, amelyre egy fehér dobozt helyeztek. Bélyeg és dőltbetűs, elegáns írás díszeleg a sarkában. Összevont szemöldökkel olvassa el a beszűrődő fényben nevét és címét, majd a félelem apró jeleivel telve nyúl a csomag felé, és finoman leszakítja a fehér csomagolópapírt. Egy hasonló dobozt talál a csomagolás mögött.

     Leül az asztalhoz, lábát felhúzza teste elé, és körülölelve vékony karjaival térdét, felnyitja a küldeményt. A fedelet az asztalon odébb tolja, majd belenéz a dobozba. Képek, régi, megkopott levelek, néhány apróbb emlék, amelyet valaha egy ember minden kincsénél többre tartott. Értetlenül nézi a sok papírt, majd végül kiemel egy levelet és egy képet a többi közül. Érzi, ahogy kifut a vér az arcából, szája kiszárad és feje zúgni kezd. A levelet anyjának címezték, Mumbaiból, Dubaiba. Édesapja szálkás, kesze-kusza betűit fedezi fel a szavakban.